2015. július 19-e, vasárnap este volt.

Nem lett volna ebben az estében semmi különös. Egy forró nyári nap mondott búcsút, meghagyva a másnapnak azt a meleget, amit kipréselt magából, talán ezzel jelezvén, hogy holnap bizony, újra találkozunk. A lakásban megrekedt meleget is csak a fülledt nyári pesti estéből beszűrődő zaj kavarta össze az izgatottságommal, amik így egy igencsak különleges egyveleget alkottak.

Ennek a túlfűtött állapotnak nyilván oka is volt, mely miatt akkor este föl és alá szaladgáltam a lakásban, mint a mérgezett egér. Másnap egy nagy út vette kezdetét, és szerettem volna ha semmit sem hagyok otthon. Ez végül így is lett… Sokat túráztam már a kéktúra előtt is, de azok jellemzően egynapos kiruccanások voltak, nem igényeltek komolyabb előkészületet. Most viszont előzetesen egy listát készítettem arról, hogy mikre lehet és mikre lesz szükségem egy többnapos túrán, pláne hogy első körben sátorozás volt a terv… bicska, térképek, igazoló füzet, gyufa, ragtapasz, zoknik, kullancsirtó, pólók, sátor, hálózsák, törölköző… csak egy pár dolog a listáról.

Végül olyan jól sikerült a bepakolás, hogy a szabad ég alatt töltött nappalokhoz és éjszakákhoz sikerült mindent betömni a batyuba. Konkrétan a komplett fürdőszobát, nagyjából a fél konyhát, a nyári túrás ruhakollekcióim egészét és némi melegebb holmit is: két hosszú ujjú pólót, két pulóvert, és két hosszú ”melegítő” nadrágot.. persze jól gondoljátok: na de júliusban?? – igen, teljesen indokolatlanul, kiváltképp, hogy aznap az időjárás jelentés a következő hétre kánikulát, olyan 40 fok körüli hőmérsékletet, kis túlzással sivatagi szárazságot határozott meg, valamint felhívta mindenki figyelmét hogy amennyiben nem muszáj, ne tartózkodjon odakint a nappali órákban – bár ez a készülődés szempontjából lényegtelen(!). De persze elővigyázatosak vagyunk, napjaink előrejelzéseit tekintve akár történhetett volna ez máshogy is… de nem történt. Így a hátizsákom tartalmának megközelítőleg a fele, többnyire a következő napok remek időjárásának köszönhetően teljesen feleslegesen utazott velem, bár csak egy pár napig, amiről majd a későbbiekben még beszámolok.

Pillanatnyilag viszont ott tartottam – mint ahogy a kép is jól illusztrálja – hogy volt egy szépen, divatosan, igazi túrázáshoz méltó módon kitömött megpakolt és indulásra előkészített hátizsákom, amire akkor este, még jó volt ránézni.