Március elején elcsíptünk egy szép, olyan igazán kellemes kora tavaszi napot, és tettünk egy újabb cserháti kitérőt, ezúttal a magyarnándori Nagy-kilátóhoz.

A településhez közeli, Körtvélyes-árok környéki domboldalon álló kilátó valóban nagy, azonban az elnevezésében szereplő jelzőt nem ennek a tulajdonságának köszönheti. Nagy-sága az építtető Nagy János és családjának nevéből ered, hűen őrizve így az utókornak az ő tettre készségüket, jóravalóságukat és értékteremtő hozzáállásukból ily módon fakadó nagyságuk valódiságát is.

A Nagy-kilátó ingyenesen látogatható az év bármely napján és tulajdonképpen a nap bármely szakaszában, mivel a kilátó minden szintjét lámpákkal látták el – gondolom elsősorban a balesetek elkerülése végett. Ennek a tervezői és kivitelezői figyelmességnek hála, még a sötétben érkezőknek sem kell tapogatózniuk a lépcsőkön, illetve a kilátó egyes szintjein, ezért még a késői órákban is nyugodtan kimehetünk és vethetünk pár pillantást a kivilágított Magyarnándorra, vagy az azt közel, s távol körülvevő falvakra.

Bár, és ezzel nem akarok rendszerszintű állapotot teremteni, de ottjártunkkor a kilátó masszív és ránézésre bármitől megóvó felépítéséről, plusz a fény általi komfortjáról nekem az jutott eszembe, hogy egy fáradt, szállás nélküli turista, akire hamarosan ráesteledik, és/vagy akinek útját mondjuk egy kiadós cserháti eső is nehezíti (és így szegényt már tényleg nehéz helyzetbe hoztuk), akár kérdezés és gondolkodás nélkül megszállhat a torony, egy általa kiválasztott fokán. A Nagy-kilátó erre megfelelő, kényszerhelyzetben és nyilván kulturált igénybevétel mellett az ott éjszakázásra is alkalmazható.

Amilyen kényszerűségbe, akár az Országos Kéktúra ezen tájain közlekedő is keveredhet. Ugyanis az OKT 18. szakaszának nyomvonala, egészen pontosan a Kétbodony-Becske etapja, a Nagy-kilátótól déli irányban található. Azt nem mondanám, hogy leheletnyi, sőt azt sem hogy belátható távolságon belül vannak egymástól, de akinek ideje, energiája és további új élményekre való hajlama akad, vagy egyszerűen csak kilátó-fanatikus, annak érdemes letérni a kék sávos útvonalról és meglátogatni a magyarnándori kilátót.

Véleményem szerint, legegyszerűbben a Kétbodony-Becske szakasz között keresztülhaladó vasúti pálya mentén (de NEM rajta!) közelíthetjük meg. A térképre tekintve persze látható, hogy választható más alternatíva is, de így a legbiztosabb az odajutás, kiváltképp az el nem tévedés azok számára, akik a környéken nem ismerősek, és a térképen való tájékozódás sem az erősségük.

Ha viszont valaki nem csak a legbiztosabb, de a legkényelmesebb megoldásra is törekedik, annak a “múltbéli”-vonatozást ajánlanám Becske-alsó megállótól a magyarnándori vasútállomásig, a korabeli csehszlovák szerelvényeken. Mindössze egy megállót kell menni a kanyargós, dimbes-dombos, hidakkal, töltésekkel és egy több mint 200 méteres és majd 125 éves  alagúttal teli vasúti szakaszon, ami hol egy mezőt, hol egy erdőt szel ketté ezen az ilyen formában is érezhetően magával ragadó és mesekönyvbe illő cserháti vidéken.

A kilátó hivatalos oldala: https://www.facebook.com/nagykilato